Leuven az eddigiek alapján tipikus egyetemi város. Konkrét adatoknak nem néztem utána, de szerintem az itt lakóknak legalább a fele egyetemi hallgató, ha nem több. Előfordulhat, hogy túlzok, de az utcán szembejövők nagyon nagy része fiatal, egyetemista korú, ezért szerintem nem alaptalan a feltételezésem. Persze ezt az is okozhatja, hogy az "őslakos" leuveniek nem jönnek szembe az utcán, hanem egy felső-középkategóriás autó volánja mögött ülve húznak el az ember mellett...

Akad látnivaló is, főleg ódon épületek, sajnos ezek közül némelyeket a mobilom kamerájával képtelenség értelmesen megörökíteni, de majd beizzítom a kis Panasonicot is, ha találtam végre kábelt a töltőjéhez. Addig is mérsékelten jó minőségű képekkel tudok szolgálni, elnézést érte. 

Egyébként az egész városban elsősorban a jellegzetes téglaborítású, maximum 2-3 emeletes épületek találhatóak  (újdonsült japán ismerőseim említették, hogy nekik ez teljesen szokatlan, ők ugyanis felhőkarcolókhoz vannak szokva - welcome in Europe!). Nagyon hangulatosak tehát ezek a macskaköves, sok századdal ezelőtti épületekkel teli utcák, de őszintén szólva nekem olyan érzésem van, hogy ha egyet látott az ember, látta mindet. De félreértés ne essék, nem panaszkodom, ezerszer inkább itt, mint valami betondzsungelben.

Ami még feltűnő például Budapesthez képest, hogy ahogy pl. Hollandiában, itt is az elsődleges közlekedési eszköz a bicikli, ennek megfelelően gyakorlatilag mindenhol vannak bicikliutak. Vagy inkább fordítva: mindenhol bicikliutak vannak. Talán éppen ezért a bringások felsőbbrendűnek gondolják magukat, és minden további nélkül saját territóriumuknak tekintik a járdákat és az úttestet is... De majd a közlekedésről talán még később írok bővebben.

Az egyetemi épületek nagy része, ahogy a legtöbb más fontos épület is, egy körúton belül ("Ring") találhatóak. Természetesen ez alól kivétel a (számomra érdekes) mérnöki kar, ami jó 40-45 perces sétára van a központtól. A Ringen kívülre más esetben nem is nagyon megy az ember, azon belül minden elérhető 10-15 perces sétával (supermarketek, pubok, klubok, pubok, posta, bank, postabank, pubok, sörözők, kocsmák...). Ápropó kocsmák, a belgiumi italozás mikéntjéről is külön bejegyzésben számolok be, nyilván megér egy külön misét a téma :).

Üdv!

Persze a fenti dal nem belga, de elhangzott az egyik kari rendezvényen, így talán nem haragszanak meg a balgák, hogy a söreikről szóló posztot ezzel nyitom (a tartalomtól hamarabb).

Belgium ugye alapvetően két élelmiszerről híres: csokoládé és sör. Mivel utóbbit fogyasztom gyakrabban, erről tudok releváns beszámolót adni. Elöljáróban és összességében annyit, hogy a belga sör nem az én asztalom, ezt már eddig is sejtettem, most már biztos vagyok benne. Az ok leginkább az, hogy a belga sörök véleményem szerint jellegzetesen édeskésebbek, mint mondjuk a cseh, vagy némely német sörök. És ez egyaránt vonatkozik az egyszerűbb lagerekre, és a különlegesebb barna, félbarna, szűretlen, trappista, spontánerjesztett... sörökre, legalábbis nagy többségükre. 

Mindenesetre az biztos, hogy hatalmas a kínálat, van egy "The Capital" nevű hely a városban, mely állítása szerint 2000 sört kínál. Bár egyelőre nem kóstoltam végig az összeset, így sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom a reklámszöveget. Az mindenesetre biztos, hogy honlapjukra ellátogatva 80 oldalon keresztül böngészhetjük a kínálatot.

Leuvennek plusz kötődése is van a sörhöz, például innen származik a nálunk is ismert Stella Artois. Ma az InBev nevű cég tulajdonolja a márkát, és fenntart egy impozáns sörgyárat is a Ring szélén. Volt szerencsém gyárlátogatáson is részt venni, képek mellékelve. Nem csak a Stellát főzik itt, hanem Leffét, Hoegardent, Jupilert, meg még a jóég tudja, mit. Mindezt irgalmatlan mennyiségben, bár elmondta a mikuláskinézetű sörfőzőmester, hogy pontosan mennyit állítanak elő, de természetesen nem jegyeztem meg. Akit érdekel, nézzen utána, lényeg hogy a cég (az egész világra vett termelést értve) a világ legnagyobb sörgyártói között van.

Ebből azt gondolná az ember, hogy óó, hát ha itt főzik akkor valószínűleg nagyon olcsón hozzá lehet jutni ezekhez a sörökhöz, hiszen például szállítási költség gyakorlatilag 0. És valóban, ha supermarketben veszi az ember, legalább hatosával, akkor már 1 euró alatt is lehet venni egy doboz Stellát! :) Ergo nem, nem olcsó, mint ahogy semmi sem az Belgiumban, a legtöbb terméknél szerintem egy 2-es szorzóval lehet számolni az otthoni árakhoz képest (mondjuk átlagban, van ami olcsóbb, van ami drágább).

Ami szokatlan számomra: itt a sztenderd a nálunk pohárnak nevezett űrmérték, ha simán kérsz egy sört, akkor csak 0.3l-t kapsz szigorúan. Ennek az ára az alap söröknél (Stella, Jupiler) sörözőkben kb 1.8 ojrótól indul, határ természetesen a csillagos ég. Azonban 3-3.5 euróért már egész különleges dolgokat is kapni (11%-os trippel...), ami már majdnem megéri, ha azt nézem, hogy esetleg az adott helyen az egyszerűbbek is 2€ fölött vannak.

Fenti helyzet jobb az ún. Fakbar-okban, azaz a különböző egyetemi karok által okkupált klubokban (Fakbar = Faculty + Bar, angolul tudóknak esetleg furcsán hathat kiejtve a név, megesett a következő beszélgetés: Én: -Do you know each other? Xy: - Yeah, we met yesterday in the Fakbar (ejtsd: fákkbár) Én: - ?!?!) Ezekben jóval olcsóbb minden, 1€-ért mérik a pohár sört, a nyitóbulin fele ennyiért, ez azért már elviselhető.

Ivasan és da Capo kollegák után szinte kötelezőnek veszem, hogy blogot vezessek (ha nem is gyakori posztokkal) az Erasmus-félévem alatt. A blogot már létrehoztam régen, de lusta voltam írni, de lám pont ma vagyok itt egy hónapja, itt az ideális alkalom belevágni.

Tehát tartózkodási helyem a félévben Leuven, Belgium, ahol a patinás Katholikie Universiteit hallgatója vagyok februárig. A további élményeket inkább külön szedem témánként, rövidebb postokba, úgy könnyebben lesz olvasható.

Üdv mindenkinek!

ui: a blog nevéért az olvasóknak elnézést, Bense doktor úrnak pedig köszönetem!